Vasárnap hajnal volt. Legszívesebben átfordultam volna a másik oldalamra, de Anyai nagyapám ragaszkodott hozzá, hogy felkeljek és vele tartsak. Nagy nehezen kitöröltem az álmot a szememből és átkoztam a sorsot, hogy a reggeli rajzfilmek helyett az öreggel kell kimennem a piacra, ahol a minta kertjében termesztett zöldségeket és gyümölcsöket szerette volna eladni.

Nyaranta többször is a nagy szüleimnél vendégeskedtem, és hét közben ilyenkor mindig kint voltunk a kertben, ami a várostól (Szombathely) 10km-re volt. A takaros ezerötös Ladával mozogtunk, ami mindig igényesen portalanítva és kitakarítva volt. Így vissza tekintve megdöbbentő, hogy nagyapám milyen pedánsan tisztán és rendben élte az életét. Még annak ellenére is, hogy lakatosként dolgozott a munkahelyén, aztán otthon a saját keze által épített ház alaksorában kialakított pincében gyártott mindenféle lakatos munkával kapcsolatos eszközöket, amiket hoztak hozzá.

Emlékszem egyszer még a rendszer váltás előtt, egy hatalmas Harly Davidson is állt az udvarban, mert a gazdája valami speckó cuccot rakatott, rendelt rá. De ez egy másik történet.

Szóval beültünk a Ladába, ahol már hátra be voltak pakolva a ládák szépen, főleg gyümölcsökkel. Eper, cseresznye, de volt még egy kis paradicsom és paprika is, némi sárgarépával meg egyéb zöldségekkel és elindultunk.

Talán ez volt az első alkalom amikor tudatosult bennem, hogy a hajnal milyen nyugodt és gyönyörű tud lenni. Csak a madarak boldog dalolászása törte meg a csendet. Épp a pirkadat utáni fények festették rózsaszínre az égboltot. A félhomály menekült az újabb nap elől a menedéket sejtető házak, bokrok árnyaiba. De végül csak felkelt a Nap, mint ahogy kel fel a teremtés kezdete óta minden reggel. Azóta persze rengetegszer láttam a hajnalt, hiszen mikor szerzetesként éltem, éveken át hajnalban keltünk, hogy a reggeli meditációs gyakorlatokat szerzetes társaimmal együtt tölthessük el.

De nekem nem volt olyan hajnal innentől fogva amikor nem jutott eszembe ez az álmos hajnal, ahogy átvágtattunk az üres városon és ahogy megérkeztünk a nyüzsögni készülő piacra, az elsők között, hogy egy viszonylag jó standot szerezhessünk.

Öregapámat régi ismerősként köszöntötték néhányan, én meg mogorván segítettem becipelni a ládákat, mert a gyönyörű hajnal ellenére ekkor még nem sejtettem, hogy olyan leckét fogok kapni amit 25 év múlva megírok majd az emberiség kollektív tudatába az interneten.

DIZÁJNER:
Én a pult mögött voltam, és Nagyfater kintről a „nép” folyosójáról mondta, hogy melyik ládát adjam neki oda, hogy ő gondosan dizájnolva elhelyezze azokat az asztalon. Aztán amikor kipakolt, akkor kihívott engem is, és azt láttam, hogy valahogy úgy nézett ki az egész, mintha nem is csak a Lada kis csomag tartójából tettünk volna ki kb. 10 ládát, hanem valami egészen szépséges kompozíció tárult a szemem elé. Ami persze még akkor sem érdekelt, sőt még kicsit idegesített is, hiszen az öreg kiadta a következő feladatot, hogy akkor most minden ládát egyenként nézzek át, és mindenből a legszebbet tegyem a ládák tetejére.

Ezzel is végeztünk gyorsan, mert hát már előző nap is át lett válogatva a termés, és tulajdon képpen a leg”csúnyább” sárga barack is szebb és nagyobb volt mint bárhol máshol a piacon. Nagyfater mintha tett volna valami megjegyzést, hogy fontos, hogy jól nézzen ki az egész, vagy legalább sokkal jobban mint a szomszédoké, de miután látta, hogy nem vagyok túl motivált, cinkosan rám kacsintott, le vette a legszebb barackot a halomról, és azt mondta, hogy ezt edd meg, ez lesz a reggelink.

PIAC KUTATÁS ÉS MOTÍVÁCIÓ
Aztán azt mondta, hogy menjek körbe, és nézzem meg, hol mennyibe kerül a cseresznye, barack, meg minden más amit árulunk. Mondta, hogy csak menjek oda, nézzem meg, és ahová nincs kiírva, ott csak kérdezzem meg, hogy ez mennyibe kerül. És az is fontos, hogy nézzem meg, a többieknek szebb-e a portékája.

Én meg elindultam életem első szó szerint piac kutatását elvégezni. Gyorsan haladtam, de a titkos megbízatás már jobban lázba hozott, hiszen elég izgalmasnak találtam a feladatot, mert elkezdtem sejteni, hogy minél gyorsabban megszabadulunk mindentől, én annál hamarabb ülhetek majd be a vasárnapi matiné elé.

Volt aho9l megbuktam és egyből kérdezgetni kezdtek az árusok, hogy kinek vagyok a kicsodája, és gondolom a piac másik végében nem a barátai voltak nagy faternak, mert onnan még majdnem el is hajtottak, de végül nagy lelkesen szaladtam vissza az információkkal. Kissé csalódottan láttam, hogy az öreg eddigre már be is árazta a dolgokat. Aztán mikor előadtam neki, hogy nálunk a legszebb minden, és a nagy zöldségesek is drágábban adják a portékájukat mint ő, akkor mintha mondta volna, hogy ez így tökéletes.

SALES, AVAGY ADJUNK EL MINÉL GYORSABBAN MINDENT:
Gyorsan be kellett fejeznem a reggelimet, vagyis mindenből kellett ennem még, és az öreg mondta, ha akarok, toljak egy lángost is. De nem voltam éhes, mert úgy elteltem a tényleg nagyon finom gyümölcsöktől.

Aztán el kezdtek jönni az emberek is. Először persze a korán ébredők, akik már 5-6 körül ki jöttek a piacra, hogy mindenből a legszebbet kapják. Nagyapám magabiztos természetességgel szólított le mindenkit, aki arra tévedt, vagy csak nézelődött.

TESSÉK PARANCSOLNI.

Ez volt az első mantrám amit megtanultam. Az öreg mindenkit így szólított meg, és közben egy laza kézmozdulattal, mint ahogy a Jedi lovagok csinálják (csak ő felfelé néző tenyérrel) végig varázsolt pult fölött, a gusztusosan beállított pult fölött.

Eleinte csak figyeltem, de aztán egyre nagyobb lett a tömeg, és láttam, hogy amikor elad, teljesen rá van fókuszálva egy-egy vevőre, olyan kedvességgel és szeretettel szeretné neki oda adni az árut. Szóval amikor láttam, hogy vannak akik nem állnak sorba, és inkább elmennek, mert látják, hogy ő még beszélget is, belevágtam én is. Ha jól emlékszem egy zacskó cseresznye volt amit oda adtam, abból a hatalmas fekete szeműből, ami az utolsó szedés volt már idén, mert a cseresznye fa legmagasabb ágaira szalajtott fel előző nap, ahol a legfeketébb szemek voltak, meg ahová én könnyen felmásztam, de ő már nem ment oda a létráról.

UP SELL

Aztán amikor látta, hogy mennek hozzá fizetni egy zacskó cseresznyével, akkor megkérdezte, hogy a barackból nem tetszik-e vinni, mert abból is ez az utolsó az idén. Én meg csak ámultam és bámultam, hogy hogyan ad el mindent.

Nem kellett sok hozzá, és ráéreztem az UP SELL ízére, hogy ha valaki gyümölcsöt visz, ajánljam neki a többi cuccot is.

SOHA VISSZA NEM TÉRŐ ALKALOM És ÉRZELMEK

Aztán ahogy szembesültem vele, hogy az emberek hogyan rá harapnak, vagy akár jönnek még vissza, hogy vásároljanak tőle miután körbe mentek a piacon,mert tudják, hogy bizony nyár vége van, és ez az utolsó adag, akkor az öreg betette a kegyelem döfést. Szóval cseresznyéből volt a legtöbb, így azt kellett eladni többet, így amikor valaki vacillált, vagy fért volna a zacskójába, akkor megpedztette, hogy ilyet máshol nem talál a piacon, mert ezt a fa tetejéről szedte le az unokám. Ilyenkor félszegen felém bökött a fejével, és nem kellett sok hozzá, hogy a következő zacskónál már én is elmondjam, hogy bizony ezek a fa legmagasabb ágáról való legfeketébb mézédes szemek.

BEETETÉS, PRÓBA

Amikor valaki még ezek után is vacillált, öregapám ki vett két gyönyörű szemet, és az egyiket oda adta a vevőnek, és ő meg gondolkodás nélkül be kapott egyet. Ezzel vége is volt a dalnak, mert az a különleges cseresznye sehol máshol nem nő szerintem az egész világon, mert én sem ettem azóta olyan jót és akkorát sehol soha.

Közben ahogy fogyott az áru, többször is ki ment és újra töltötte a pultot, hogy mindig soknak látszódjon. Aztán ahogy fogyott az áru, úgy lett egyre kisebb a pultunk, és a végén már csak egy ládába pakolt mindent. és az az egy láda volt kirakva az asztalra. Az egyik sarkában cseresznye, a másikban barack stb…  Így sokkal gusztusosabb volt, mint azoknak a piacosoknak akik kint hagyják az összes ládájukat, aminek az aljában még van mindenből egy pár szem.

Emlékszem az egész ládát egy utolsó ember vitte el egyben. Még majdnem a ládát is megvette, hogy nehogy összetörje hazáig, de öregapám azt mondta neki, hogy a láda nem eladó, mert azt használja ő is rendszeresen. Viszont segített neki szépen becsomagolni.

ÉLED A PIAC

Délelőtt 10-kor már felrobbant a piac, akkor voltak a legtöbben, mi meg Nagyfaterral már pakoltuk be az üres ládákat a kocsiba. Látszott, hogy vannak törzsvevői is, mert kifele leszólították néhányan, hogy hol a standja, de mondta, hogy már minden elfogyott. Persze voltak akik egészen az autóig ki kísértek bennünket, hogy saját szemükkel győződjenek meg arról, hogy tényleg csak üres ládáink vannak és ő nekik aznap a többi piacostól kellett megvenniük amiből főzni szerettek volna.

BEFEJEZÉS

Aztán mire hazaértünk Nagymamám (Az ŐSTENN nyugosztalja) már épp az ebédet készítette és csodálkozva kérdezte, hogy ilyen hamar eladtunk mindent? Nagyapám csak megvonta a vállát, majd rám sandított, és annyit mondott, hogy „Hát volt segítségem.” Meg dícsért, hogy milyen ügyes voltam, majd adott a bevételből 500Ft-ot zsebpénznek. Én meg beültem mesét nézni, mert a kedvencek pont akkor kezdődtek, és örültem, hogy egy reggeli keléssel megkerestem az otthoni zsebpénzem felét, és a reklámok alatt már azon tanakodtam, hogy vajon mire fogom félre tenni.

Hát így kezdtem el ismerkedni a piaccal, üzlettel, eladással, vevőkkel.

Ekkor még nem gondoltam, hogy az elkövetkező kalandjaim során lesz alkalmam az élet minden területén kipróbálni magam, és Mormon papból a drogdealer Chipanddale táncoson át egészen a cölibátusban élő hindu szerzetesig mindenhol ugyan azokat az egyszerű elveket fogom megtanulni. Majd ezen elvek alkalmazásával valóra válthatom az álmaimat és segíthetek, hogy mások álmai is valóra váljanak.

Vagy 20 évnek kellett eltelnie, hogy tudatosuljon bennem ez a történet és ez a lecke, majd újabb 5-nek, hogy le is írjam. De hát a jó üzlet szabályai és elvei az ősi idők óta ugyan azok. Aki ismeri ezeket a szabályokat és elveket, valamint az alkalmazásuktól sem retten meg, az sikeres lesz az élet bármely területén.

Horváth Ádám Ninjutsu és Jóga oktató.(A Marketing Ninja.)

FOLYT KÖV…